Bárcsak megtehetném azt amire nem vagyok képes.

Bárcsak úgy kelnék holnap reggel, hogy az egész csak egy rossz álom volt.

Mindent elterveztem. Tényleg mindent. Százszor végig pörgettem az agyamban, ahogy megkérem a kezed.

Azt, hogy hol, és hogyan. Már csak a mikorra vártam.

Vártam azt a percet, hogy minden elcsituljon és kicsit levegőhöz jussunk. Elképzeltem a gyermekeinket. Azt, hogy milyen szülők leszünk, és azt, hogy végre megkapjuk azt a családot amit mindketten megérdemlünk. Bánom, hogy nem hallgattam rád, és elbasztam ezt az egészet. Az utolsó sejtemig gyűlölöm magam érte. Már csak abban bízom, hogy megkapom a bocsánatod most utoljára és bebizonyíthatom neked, hogy most nem csak ígérgetek. De már nem olvasod ezt sem. Erről is én tehetek. Ez volt a szócsövem évekig hozzád ha elfajultak a dolgok és ezt is tönkre tettem. Annyira sajnálom. Tudod, hogy nem ilyen vagyok. Szeretném ha reggel arra ébrednék, hogy csak egy elbaszott álom volt amilyenek mostanában voltak. Azért, hogy reggel átölelhesselek, és megpusziljam a homlokod. Akkor tudnám, hogy minden sikerülhet. Azt mondtad ne csak miattad akarjak jobb lenni. De azt nem csak miattad akarom. Csak te adsz nekem erőt minden új naphoz. És minnél kevesebbet látlak annál gyengébbnek érzem magam. De abban a pillanatban ahogy meglátlak új erőre kapok. Szeretném ha csak álom lenne. És szeretném, ha reggel odadni neked a puszit amit megérdemelsz. Máskülönben már nem akarok többé felkelni. Igazad volt. Van lelkem. Csak nálad van. :( Szeretlek minden létező és nem létező dolognál jobban.

A te angyalod