Sosem gondoltam volna, hogy még egyszer fogok ide írni. De olyan mélyen vagyok, hogy muszáj valamit csinálnom mert az egyetlen ember akivel tudtam erről (is) beszélni az valószínűleg már többre értékeli a legyet a falon mint engem. Kezdek abban az állapotban lenni, vagyis inkább fázisban amikor elfelejtem, hogy volt olyan amikor nem az volt bennem mint most. Kezdem elfelejteni, hogy volt jó is. Az eszemmel tudom de az érzés már nincs meg. Nem rajongok különösebben semmiért és nem fektetek különösebben energiát semmibe. Azt hittem a munkahely váltás majd segít, de az egy hónap lila köd eloszlása után még jobban tarolt le mint eddig. Persze volt pozitív hozadéka is. A kv-t majdnem teljesen elhagytam. Energia italból és cigiből is fele annyi fogy. És egy hónapja nem voltam különösebben ideges. Csak rövidebb ideig és csak büntetés meg ilyenek miatt de azt hamar el tudom engedni. Rendszeresebben eszek. És a fizikai munka miatt kezdem magam fizikálisan elég jól érezni.  De mentálisan nem. Ha nincs halaszthatatlan dolgom akkor én nagyon kellemesen elvagyok a saját kis speciális nyomoromban. Kezdem úgy érezni, hogy sosem ismertem jobbat ennél. És kezdem úgy gondolni, hogy reális esély van rá, hogy nem is fogok.  

"I'm scared to get close, and I hate being alone I long for that feeling to not feel at all The higher I get, the lower I'll sink I can't drown my demons, they know how to swim"